Nem nyelvtani szabályismertetésből indultak ki, hanem sorra veszik, fölsorolják az iskolában tapasztalható jellegzetes helyesírási nehézségeket.
Ezek:
a) a magánhangzók időtartamának kódolása;
b) a mássalhangzók időtartamának kódolása;
c) a kiejtéstől eltérően írt betűkapcsolatok kódolása;
d) a j – ly használata;
e) egybeírás – különírás – elválasztás;
f) a nagybetűk és az írásjelek alkalmazása.
Ezért az első fejezet gyakorlatainak célja a hosszú-rövid magánhangzópárok érzékeltetése és a szabályszerű kiejtést követő jelölése.
A második fejezet oldani igyekszik a gyakoribb magánhangzócseréket.Gyakran előfordul ugyanis, hogy a diszlexiások írásban fölcserélnek olyan hangokat, mint az a és o vagy az u és ü. Hat ilyen hang/betűpárra terjednek ki a munkafüzet gyakorlatai. A mássalhangzók időtartamával a harmadik fejezet foglalkozik. Ezt követik a gyakoribb mássalhangzótévesztések (pl. p – b, s – zs, r – l) oldását célzó feladatok.
A kiejtéstől eltérően írandó betűkapcsolatok esetében már nem a hallás az iránymutató, hanem a szótagolás és a szónak elemeire bontása. Végül a j-t vagy ly-t tartalmazó szavakat egyszerűen meg kell tanulni.
A munkafüzetet szógyűjtemények egészítik ki. Ezek támpontul szolgálnak mind újabb gyakorlatok szerkesztéséhez, mind a helyes artikulálás elsajátításához.
